CSÍKOSMÓKUS

Tekintettel arra, hogy a csíkosmókus nappali állat, nagyon kedvező számára, ha olyan módon helyezzük el a ketrecét, hogy legalább néhány órás napsütést kapjon. Természetesen ilyenkor arról is gondoskodni kell, hogy az állatka árnyékba is tudjon húzódni, különösen a meleg nyári hónapokban. A csíkosmókus erdőlakó, nappal jár táplálék után, vackát földbe vájt lyukakban vagy fa odvában készíti el. Mozgásigényes kisállat!

A hím és a nőstény külön odúban fészkel. Fogságban sem tanácsos őket együtt tartani, mert a nőstény csak a párzási időszakban fogadja el a hímet, egyébként üldözi, sőt esetleg meg is öli! Ennek megfelelően az elhelyezés tekintetében is eltér a csíkosmókus a közkedvelt többi kisemlőstől, mert legalább 50x100 cm alapterületű, 1 m magas ketrecet kell számára készítenünk, és ezen kívül még megfelelő faág és odú szükséges még a mókus számára. Kiereszteni a szobában nem tanácsos, mert mint minden rágcsáló esetében, kivagyunk téve annak a veszélynek, hogy szétrágja a bútorokat, zsinórokat, vagy hogy nem tudjuk majd megfogni, akkor amikor mi szeretnénk. A megfogásával járó hajtóvadászat pedig többet árt, mint használ! A ketrec anyagát is úgy kell megválasztani, hogy rágásálló legyen.

Táplálás

Az állatkának táplálására a különböző magvakat használhatunk:

napraforgó, kukorica, árpa, búza,tölgymakk, dió, mogyoró.

Szüksége van ezek mellett zöldeleségekre:

megfelel a sárgarépa, alma, karalábé, salátalevél,  lósóska.

A zöldeleségek etetésénél különösen ügyeljünk arra, hogy ne legyen permetezett, mert egy csíkosmókus pusztulása érzékeny veszteséget jelent. Továbbá ha almát adunk neki figyeljünk, hogy a mag ne kerüljön az állatka kezébe mert az mérgezést okozhat és az állat akár el is pusztulhat!

Ha módunkban áll, adhatunk neki élő eleséget is:

lisztkukacot, szöcskét, sáskát, amelyet különös élvezettel ropogtat.

Ha folyamatosan adunk zöldeleséget, vizet nem okvetlenül kell adnunk, mert vízszükségletét a zöldeleségekből is fedezni képes.

Tartás

A csíkosmókus megfelelő tisztántartás mellett szinte teljesen szagtalan. Ennek érdekében már a ketrecének megépítésekor gondolni kell a takarítási lehetőségre: célszerű a ketrec alját fém-, vagy műanyaglemezből, kihúzhatóra készíteni. Az ilyen módon kialakított tálca aljára javaslok zeolitréteget teríteni, majd ezt vékony avarréteggel borítani. Ezt az almot egy állatka tartása esetében elegendő hetente egy-két alkalommal kicserélni. Az etető- és itatóedényeket nem feltétlenül kell a ketrec aljára helyezni, azt feljebb is megtalálja.