KÍGYÓK, KÉTÉLTŰEK   

A kétéltűek élőhelyének kialakítása

A szalamandrák és a szárazföldi békák számára legalább 50X25cm alapterületű és 30 cm magas terrárium szükséges, amelyben 2-3 állatot tarthatunk.
Még mielőtt berendeznénk a terráriumot lényeges, hogy megtaláljuk a számára ideális helyet a lakásban. Legfontosabb, hogy olyan világos helyre kerüljön, ahol csak szórt fény éri. A kétéltűek a hüllőkkel ellentétben nem szeretik a direkt fényt és az azzal járó meleget.
Terrárium aljára helyezzünk kisméretű, tisztára mosott folyami kavicsot és rétegezzünk rá kb. 3 cm föld és tőzeg keveréket. A talajba ültessünk páfrányt, borostyánt illetve füvet. Ha találunk mohával borított követ, az is kiválóan megfelel. Természetesen el kell különíteni egy kis vizes életteret is az állatoknak. Ehhez tökéletesen megfelel egy vízzel teli cserépedény vagy tál, melynek széléhez köveket tehetünk a természetesség kedvéért. Ha a szoba hőmérséklete 20 C° körüli, nincs szükség talajfűtésre, azonban ha ennél alacsonyabb gondoskodni kell a terrárium fűtéséről is. A szakboltokban kaphatók kifejezetten talajfűtésre kialakított fűtőtestek.
Mivel ezek az állatok szeretik a párás, nyirkos környezetet, ezért a terrárium tetejét üveglappal fedjük le.

A gőtéknek és vízi békáknak úgynevezett akvaterráriumra van szükségük, ugyanis ezek az állatok idejük nagy részét a vízben töltik. Az akvaterráriumok aljzata két részre osztott. Az egyik részben víz a másikban valamilyen talajféleség található. A gőték és vízi békák esetében a szárazföld és a víz aránya 1/3-2/3 legyen. Az akvaterrárium aljára helyezzünk vékony homokréteget, majd a szárazföldi részre tegyünk kerti föld és tőzegkeveréket. Az állatok természetes élőhelyén megtalálható növényeket (fajtól függően páfrány, keskeny levelű gyékény) szintén ültethetünk a talajba. Fontos azonban, hogy ne zsúfoljuk túl az akváriumot, hagyjunk elegendő mozgásteret állatainknak. A víz és a szárazföld átmenetét kavicsokból épített fallal választhatjuk el. A víz tisztításáról körülbelül kétnaponta kell gondoskodnunk. A víz hőmérséklete optimálisan 18-20C°, fűtése csak akkor indokolt, ha a szobában ennél alacsonyabb a hőmérséklet. Ilyenkor az akváriumokban is használt elektromos fűtőtest alkalmazható.
A terráriumok megvilágításának időtartama átlagosan 12 óra legyen, akár természetes akár mesterséges a fényforrás. A neon fénycső hideg fénye miatt nem javasolt, de a hagyományos illetve a halogén izzó kitűnően alkalmazható a terráriumok megvilágítására. A fényforrást az üvegtető közepe fölé helyezzük el, ezzel biztosítva az egyenletes fényeloszlást.
Végezetül ne feledkezzünk meg a terráriumok illetve az akvaterráriumok díszítéséről sem. Fajtól függően a természetes élőhelynek megfelelően helyezzünk el faágakat, fakérget, köveket, gyökereket, avart persze nem túlzsúfoltan, ízlésesen elrendezve a terráriumban.

A kétéltűek legtermészetközelibb tartási módja a szabadtéri terrárium. Bár még kevés helyen látni ilyet, egyre inkább népszerű ez a tartási mód nem csak a kétéltűek, hanem a hüllők esetében is.
A szabadtéri terráriumok lényege, hogy az adott állatfaj természetes élőhelyét próbálja nyújtani. Ezeket a terráriumokat úgy kell kialakítani, hogy talajuk laza, fúrható legyen. Így az állatok a hideg idő beálltával tudnak maguknak telelő helyet kialakítani. Ha melegégövi állatokat tartunk szabadtéri terráriumban, gondoskodni kell az állatok fagymentes helyen való teleltetéséről.

A kígyók táplálkozási szokásai

A Földön élő mintegy 3000 kígyófajból hazánkban 7 faj honos (haragos sikló, erdei sikló, rézsikló, vízisikló, kockás sikló, keresztes vipera és parlagi vipera), amelyek mindegyike védett. Otthoni tartásuk elsősorban agresszivitásuk miatt nem javasolt.
Terráriumban való tartásra a barátságosabb fajok alkalmasak. Ilyen az óriáskígyók közül a királypiton, amely 1,5 m-esre nő meg, és a tigrispiton, amely közel 5 m-es kifejlett korában.
Kockás pitont és sziklapitont is szívesen tartanak a kígyókedvelők, azonban ők már agresszívebbek, gyakran harapnak. Kedveltek még a boák is, amelyek a 4 m-es testhosszt is elérhetik.
Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a veszélyes állatok tartásának szigorú jogszabályi feltételei vannak!

A terráriumban tartott kígyók tovább élnek, mint a szabadon élő társaik, így több tíz évig is a család kedvencei maradhatnak, azonban tartási körülményeikre és főként táplálásukra különleges gondot kell fordítani.

A kígyók a természetben zsákmányaikat, a csigákat, a kétéltűeket, a halakat, a kisemlősöket, a madarakat és tojásaikat egészben nyelik le.
A nagyobb zsákmányállatokat először megfojtják, vagy a mérges fajok mérgükkel megölik.
A fogságban tartott kígyók általában egyféle zsákmányállatra szoknak rá és mást nem hajlandók megenni. A koplalást jól tűrik, egyes fajok akár 20 hónapig is kibírják táplálék nélkül.
A kígyók táplálkozási ritmusa életkortól és testnagyságtól függően 5-40 nap. Ha a kígyó nem akar enni, hetente próbáljunk különféle élő vagy frissen ölt zsákmányállatot (egér, patkány, kisnyúl) adni neki, hogy érdeklődését felkeltsük a táplálkozás iránt. Vizet ritkán isznak, de azért mindig legyen számukra elérhető a friss ivóvíz. Ha élő zsákmányállatot adunk a kígyóknak, mindig maradjunk a közelben, és 1-2 óránál tovább ne hagyjuk a zsákmányállatokat a terráriumban, ha a kígyó addig nem kapja el őket. Az élő zsákmányállatok, ugyanis súlyos sérüléseket okozhatnak a kígyókon.
A zsákmányt a kígyó a fogaival megharapja és rátekeredve megfojtja. A mérgeskígyók megmarják áldozatukat, majd szabadon engedik és később, szag alapján megkeresik és elfogyasztják.
Mivel egészben nyelik le zsákmányukat, így a nyelés hosszú ideig, akár fél óráig is eltart.
A kígyó kiszagolja, hogy melyik az áldozat feje és azt veszi be először a szájába, majd kitágítja az állkapcsát. Nyelés közben a kígyók úgy vesznek levegőt, hogy a gégenyílásukat a szájon kívülre helyezik, de nyelés előtt a tüdőzsákukban is raktároznak levegőt.
Táplálkozás után a kígyók nyugalmat igényelnek az emésztés időtartamára, ami több napig is eltarthat. Ilyenkor az állat teljesen mozdulatlan. Ha ezt nem biztosítjuk, visszaöklendezheti az elfogyasztott táplálékot. Az emésztés gyorsasága a tartási hőmérséklettől nagymértékben függ. Az emésztés végére a zsákmányállat minden része, kivéve a szaruképleteket hasznosításra kerül.

Ha több kígyót tartunk egy terráriumban, mindig egyszerre etessük őket, mert különben egymásban is kárt tehetnek -akár el is pusztulhatnak-, ha egyszerre harapnak rá egy zsákmányállatra.
A kígyók táplálkozási szokásai miatt ritkán fordulnak elő emésztőszervi megbetegedések. Ha mégis, akkor a kígyó inaktivitását, a zsákmány elutasítását figyelhetjük meg. Leggyakrabban az úgynevezett szájrothadás alakul ki. Ezt az elváltozást a szájszélek sérüléseinek baktériumos elfertőződése okozza, amely antibiotikumos kezelést igényel. Néha bélsárpangást is megfigyelhetünk, amit a kloákába öntött parafinolajjal szüntethetünk meg.

Megfelelő táplálás mellett, vitaminkiegészítésre nincs szükség. Csak akkor adjunk újból enni a kígyóknak, ha az előző táplálék maradványait már kiürítette.
Hasonlóan fontos, hogy közvetlenül vedlés előtt és vedlés alatt ne etessük a kígyókat. Onnan tudhatjuk, hogy vedleni fog, hogy a szaruhártyája opálos lesz, ami jelzi a meglazult régi hámot.
A kisebb méretű kígyók 4-5 hetente, az óriáskígyók pedig negyedévente vedlenek. Ha a vedlés hiányos vagy elmarad, betegség vagy nem megfelelő tartási körülmény lehet az oka.
Ha a kígyó nem eszik, mert legyengült vagy túl sokáig koplalt, szakember segítségével kényszertáplálást végezzünk. Ilyenkor magas tápértékű anyagokat, gyógyszereket és vitaminokat juttatunk egy műanyag szondán keresztül az állat gyomrába. Ezután, az állatot függőlegesen tartjuk, nehogy visszaöklendezze a táplálékot.
A jól tartott, kiegyensúlyozott táplálásban részesített kígyók, életük végéig nőnek.